|
Írások Kevés gyógyító van Az előző közel húsz évben intenzíven foglalkoztam a művészettel. Az akkoriban kiábrándítónak és értelmetlennek tűnő tapasztalatok után fordultam az ezotéria felé. Egyszerűen csak kerestem a válaszokat a miértre. Nagyon sokáig hiába. Beiratkoztam egy természetgyógyász tanfolyamra. Emlékszem az egyik hallgatót csak az érdekelte, mikor kapja meg az oklevelét, mert már működött a rendelője. Érdekes volt, hiszen tudás, tehetség és gyakorlat nélkül, úgymond "gyógyított" - mindenesetre megélt belőle. Sokszor tapasztaltam ehhez hasonlókat, ezért sem gondoltam a gyógyításra. Természetesen a családon belül - ha szükség volt rá - alkalmaztam a tanultakat. Engem mindig az elméleti rész érdekelt. A Miért, a Hogyan, az összefüggések. Hiába, csak nem állt össze. Hiányzott valami. Nem volt egész. Egyszer a feleségemtől kaptam egy könyvet. Emlékszem, nem örültem neki, de elolvastam. Mindig is sajátos felfogásom volt a dolgokról, sose tudtam és nem is akartam csatlakozni a nyájhoz. Így a nekik szánt agymosást sem fogadtam el. Ennek ellenére ezt a könyvet elolvasás után felháborodva félredobtam. Egy kis idő elteltével eszembe jutott, hogy Londonban különböző könyveket olvastam a magyarság eredetéről. Másodszor is nekiláttam a könyvnek, most már összevetve az emigráció idején olvasott könyvekkel. A másodszori olvasás alatt megmagyarázhatatlan, csodálatos érzés uralkodott el rajtam. Amikor újból elolvastam, ez az érzés csak fokozódott, és tudtam jó nyomon járok. Ekkor kezdtem el intenzíven tanulmányozni a magyarság eredetét. A tanulmányok elmélyedése az ősvallás tanulmányozását eredményezte. és végre összeálltak a dolgok. Egész lett az Egész. Megtaláltam a válaszokat. |